Itt élned, halnod kell

Hopp, most vettem észre, hogy a két héttel ezelőtti bejegyzésemet nem élesítettem. Sebaj, a kettő úgyis összefügg. Szóval két nappal ezelőtt bejelentettem, hogy maradok magányugdíjpénztári tag. Egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy ezt a lépést fogom megtenni. Szerintem sokan vannak fiatal vállalkozók, nekik lehet érdekes az a megoldás, amelyet összeraktam. Én ugyanis úgy döntöttem, hogy ennek a nagyszerű kormánynak nem fizetek semmilyen járulékot. Ausztriában csináltam egy Kft-t, s annak leszek az alkalmazottja - úgy, hogy egyelőre fizikailag még itt maradunk Magyarországon. Nincs iparűzési adó, a járulékok alacsonyabbak. Aki Bt-t csinál az még jobban jár, hiszen Bt-ben társasági adó sincs, csak a tagok személyi jövedelemadóját, járulékait és kb. 8 százaléknyi egyéb adót kell befizetni. Igenám, de ha nem fizetek járulékot, akkor a magyar magánnyugdíjpénztári befizetéseim se nőnek. Erről kiderült, hogy egy korábbi kormánydöntés miatt 2012. végéig úgyse nőnének, utána meg szerződök az OEP-pel és havonta fizetek egy adag pénzt a magánnyugdíjpénztárba. Annyit érdemes még tudni, hogy Ausztriában az kap nyugdíjat akinek van 30 év munkaviszonya (részben magyar munkaviszony is megfelel), s legalább 15 éven át Ausztriában fizette a járulékokat. Jelenleg az osztrák minimálnyugdíj kb. 800 euró. S bár lehet, hogy Ausztria is összeomlik, de ez talán kevésbé valószínű, mint az, hogy Magyarországon nem lesz állami nyugdíj. S ezzel át is eveznék a következő témára. Orbán Viktor nemrég kijelentette, hogy ha a tervei sikerülnek, akkor még Kína is megirigyelhet minket a fejlődésünkért. Biztos vagyok abban, hogy Orbán Viktor járt Kínában és abban is biztos vagyok, hogy nem nézett körül. Magyarország ugyanis nem Kína felé tart, hanem két másik illusztris országot célzott meg, mint mintát: - Bulgáriát: ". In 1989, the country had a population of 8,987,000, whereas in 2009 the population had dropped to just 7,204,687. This reduction is the result of both the negative balance of births and deaths, and more emigration than immigration." - socialwatch.eu Magyarul az országot sokan elhagyták, mert úgy érezték, hogy a jövőjük nincs ott biztosítva. Ez vár Magyarországra is. Egyelőre az a mázli, hogy a magyarok nehezen mozdulnak meg... - Argentinát. Erről már mások sokat írtak. Ott is államosítottak mindenfélét, de csak eljött az államcsőd. Ráadásként nekünk még itt a XIX. századi idióta nacionalizmust képviselő KDNP is. Szerény véleményem szerint ha átnyomják a vasárnapi munka tilalmáról szóló törvényt azzal simán megágyazzák a 2014-es választási vereséget. Az embereket meg lehet vezetni nyugdíj-kérdésekben. Az Alkotmánybíróság nem érdekli őket. De ha vasárnap nem mehetnek plázázni, attól idegesek lesznek. Kíváncsian várom 2011-t.

A kormány hülye. Ezt még gyorsan leírom, mielőtt adminisztratív úton rávesznek finoman, hogy ne írjak le ilyeneket. Szaladjunk vissza 1950-be. Nem volt olyan régen :) Az ország lassan feléledt a háború sokkjából, s meghirdették a "vas és acél országa" programot. Az országban krónikus üzemanyag-hiány uralkodott, ráadásul a gépkocsik alkatrész-ellátásával is elég komoly próblémák akadtak. Ezért a kormány úgy döntött, hogy betiltja a magánautó-használatot. Azonban ezt nem így, direkt kijelentették, hogy ennyi, mindenki adja oda az autóját. Helyette született egy Minisztertanácsi Rendelet, mely szerint a gépjárművekhez csak jegyre adnak üzemanyagot. Aki nem kap jegyet, az köteles gépjárművét felajánlani az Autó és Alkatrészkereskedelmi NV-nek. Ismerős? Ugye-ugye. A kormány ma sem azt mondja, hogy ennyi volt a kötelező magánnyugdíj-pénztáraknak. Helyette kapunk egy fifikás rendeletet. Megint szükséghelyzet van, s megint a legrosszabb, ostoba reflexek jönnek elő. Én mindenesetre maradok. Sőt. Mivel a kormány nem vállal velem szolidaritást, s mivel egyelőre még az Európai Unió tagországa vagyunk, ezért úgy döntöttem, hogy én nem járulok hozzá a kapitalizmus dicsőséges hazai építéséhez. Januártól immár Ausztriában fizetem a TB-járulékokat, a nyugdíj-járulékot stb. Aki bérből-fizetésből él, annak nem biztos, hogy járható ez az út. Azonban ezúton is buzdítanék minden egyéni vállalkozót, Bt-t, stb. fontolja meg ezt az opciót is. Ausztriában könnyű Bt-t alapítani - érdemes utánanézni A Bank Burgerland már magyar nyelven is kínálja szolgáltatásait: bank-gld.at S ajánlom még az Oberbank, oberbank.hu -t is.

Hazament az IMF és az EU küldöttsége, mert úgy érzik áthidalhatatlan ellentétek feszülnek az ő szándékaik és a magyar kormány elképzelései között. Pártunk és Kormányunk számára az ilyen apróságok nem számítanak. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében ez csak apró hullámverés, ahhoz képest, hogy 90 éves küzdelmet sikerült lezárni a pálinkafőzés legalizálásával. Tessék a lényegre figyelni, hiszen "az IMF és az EU küldöttségei elismeréssel méltatták az új kormánynak a korábbi hibák kiigazítása érdekében tett tekintélyes lépéseit". Ugye, nincs is olyan nagy baj, lehet menni pálinkát főzni... Engem nem érdekel melyik oldalon áll a kormány, de mint már korábban is jeleztem, ez itt a XXI. század, amelyben Magyarország nem találja a szerepét. A Nemzeti Együttműködés Rendszere például pompás kerete lehetett volna egy ütemtervnek, amelyben kijelölik az ország fejlődési irányát. Mit szeretne Magyarország mesélni magáról, mivel szeretne kitűnni a tömegből? Erre nincs válasz. Ha végre lenne egy vállalható jövőkép, azt hiszem minden könnyebben menne. És ez még csak az első lépés. Mikrovállalkozóként mérhetetlenül bosszant, hogy nincs egy olyan kormányunk se, amely bele merne vágni a struktúrális reformokba. Egészségügy, önkormányzatok - csak két olyan terület, amelyek nem működnek, de érintethetlenek. Ömölnek a milliárdok - hiába. Ha az IMF és az EU "hisztije" ráveszi a FIDESZ-t, hogy visszavegyen az arcából és látszatintézkedések helyett megkezdje az érdemi munkát, akkor hurrá. Különben lehet, hogy én is megyek pálinkát főzni.

Ez az igen elhanyagolt blog, amelyet vélhetőleg a kutya sem olvas, most terápiás célt fog szolgálni.

Először egy kis háttér. Bár 2008-ban írtam pár megjegyzést, de a helyzet az, hogy a politikától, s leginkább a belpolitikától igyekeztem távol tartani magam. Sok mindent elolvastam, volt-van véleményem, de évek óta azon a véleményen vagyok, hogy nincs megfelelő választás, az én álláspontomat senki nem képviseli. Mindenki a XIX. vagy a XX. század fogságában él, a jövőbe képtelen tekinteni, a mai kor kihívásaival szemben tehetellen. Az országban lehetetlen hosszútávú, nagyívű stratégiát végrehajtani, amellyel valóban növekedési pályára állhatnánk.

2008-ban Ungváry Rudolf, akivel eddig kétszer találkoztam személyesen, de úgy gondolom, hogy megfontolandó dolgokat ír "A jobboldali kormányzás felé" címmel írt egy cikket. Akkor eldöntöttem, hogy legjobb meggyőződésem ellenére a FIDESZ-re fogom 2010-ben adni a voksomat. Akit érdekel miért, olvassa el a cikket.

Tegnap óta tudom, hogy teljesen és abszolút kizárt, hogy én a FIDESZ-re adjam a voksomat. Azt is tudom, ha nem kötne ide jópár dolog, holnap becsomagolnék, fognám a feleségemet és tündéri, 14 hónapos kisfiamat és elmenekülnék innen.

Tegnap este dr. Bóka István, balatonfüredi polgármester választási naggyűlést tartott lakóhelyemen, Balatonalmádiban. S magával hozta dr. Bogár László "közgazdászt", egykori államtitkárt. Nem tudom mi volt a szégyenletesebb: Bogár László elóadása vagy a közönség reakciója. Szerettem volna megtudni Bóka úr véleményét, hogy azonosul-e az előadáson elhangzottakkal, de ő csak április 11-e után hajlandó fogadni engem.

Azt az 50 percet lehetetlen visszaadni. Bogár László nemzethalált vizionált, szó szerint azt mondta, hogy ha nem teszünk "sürgős" lépéseket, akkor 10 éven belül "fizikailag" kipusztul a magyar nemzet. Elmondta, hogy Magyarország "globálgazdik" azaz a multinacionális tőke fogságában vergődik, s ki kell szabadítani onnan. Finoman visszahozott egy kis Kádár-nosztalgiát is, ügyesen csoportosított grafikonokkal. Nemzeti jövőt akar, olyat, amelyben nincs helye az RTL-klubnak, a Tesco-nak stb. Röviden és tömören: a Jobbik szlogenjeinek tekintélyes része visszaköszönt az előadásában.

Én olvastam '30-as évek második felében íródott szélsőjobboldali újságcikkeket. Bogár úr előadása ezekre szépen rímelt. Amikor elhangzott az, hogy Magyarország lakosságának 10 százaléka kollaboráns, 90 százaléka pária, akiket a "globálgazdik" a halálba hajszolnak, akkor kezdtem el félni. A kollaboráns ugyanis olyan valaki, aki az ellenséggel együttműködik. S akkor én kollaboráns vagyok. Ezt el is mondtam, rövid hozzászólásomban, de erre (sem) érkezett érdemi reakció.

A közönség meg lelkesen bólogatott, hogy igen, tényleg mennyire ki vagyunk szipolyozva és jő a nemzethalál.

Szomorú és elkeseredett vagyok, s e blogbejegyzésben megpróbáltam kiírni a félelmeimet.

Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége - szerintem rém hülye név. Mindenesetre emlékszem, amikor Éliás Ádám és csapata nagy hangon fellépett az építőipari körbetartozások ellen: csákánnyal ajtót bontottak, igazi tévé-barát fiesztát rendeztek. Ezzel nincs is gond, biztos sokaknak szimpatikus ez a megoldás. Persze normális demokráciákban ez nem jellemző, de Magyarország sok minden csak nem normális demokrácia. Ebbe most nem megyek bele, talán máskor. Viszont most a VÉSZ eldöntötte, hogy a Hospinvestre támad a szokásos elánnal. Nem vagyok egri, semmi közöm Egerhez, vagy bármihez. De aki egyszer is járt magyar orvosi intézményben, neadjisten feküdt kórházban, hallgatja a tudósításokat az elavult műszerekről, az tudja, hogy ez az állapot tarthatatlan. És lehet, hogy a Hospinvest maga a megátalkodott ősgonosz, patákkal, szarvakkal miegymással - de legalább próbálnak valami normalitást belevinni a magyar egészségügyibe. Egyszer kéne higgadtan, normálisan elmagyarázni mindenkinek, hogy nincs olyan, hogy majd hirtelen modern gépek lesznek és frankó egészségügy. Az ugyanis rettenetesen sok pénzbe kerül. S pénz az nincs. Persze a Hospinvest körül is megy a politikai maszatolás, s a VÉSZ ezt a posványt kavargatja. Csákánnyal.

Zuhan a tőzsde, az államháztartás rettenetesen túlhizlalt, a bürokrácia megkeseríti mindennapjainkat. Csupán néhány kiragadott részlet Az Est napilag 83 évvel ezelőtti cikkeiből. Az elmúlt években átnéztem néhány Magyarországon megjelent napilap 1920-1939. közötti évfolyamait. Nem vagyok hivatásos történész, de azért eléggé feltűnt, hogy milyen sokszor rímelnek az egykori publicisztikák a maiakkal. Tudom, kétszer sose léphetünk ugyanabba a folyóba. Legalább okulnánk abból, elődeink mit írtak egykor és mi lett belőle

Látom néha-néha téved ide látogató, én meg szokás szerint a kezdeti lelkesedés után leültem. Nem ígérhetem, hogy ezen túl normális ütemben fogok írni, de igyekszem. Öntudatos állampolgárként még áprilisban írtam e-mailt a Miniszterelnöki Hivatalnak, egész konkréten Gyurcsány Ferencnek. Két válasz is jött, az egyikből idéznék (nem közvetlenül GyF-től): "van bennünk tehetség, akarat és tudás is, hogy az előttünk álló hazai és globális kihívásokra megadjuk a válaszokat! Miniszterelnök úr, mi, munkatársai és támogatói ezen küzdünk: felrázni a nemzetet, utat mutatni neki és ha kell, akkor egy kicsit kézen is fogni, támogatni e nehéz irányba való elmozdulásban" És én ezt gondolom, sőt, egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy a magyar nemzet leszarja, hogy őt kézen akarják fogni. A Figyelőben jelent meg pár hete 1968 évfordulója kapcsán, hogy nincs olyan ügy, ami miatt a mai fiatalok az utcára mennének, inkább csendben betagozódnak, tudomásul veszik a multik által elvárt követelményeket. Ami Magyarországon fájóan hiányzik, az a "make a difference". Nem istenítem Amerikát, hiszen teljesen eltérő a két ország háttere, lehetőségei. Viszont az már mégiscsak furcsa, hogy Amerikában most, hogy lassan tényleg odamásznak egy válság szélére, nincs világvége hangulat. Mindenki megpróbálja az adott szituációból a lehető legjobbat kihozni. Itt Magyarországon a balsors minket már olyan régen tép, hogy cafatokra szakadtunk, s ha esetleg a balsors éppen más országot óhajtana keresni, gyorsan visszahívjuk és pálinkával kínáljuk. Egy kis optimizmus jól jönne. És én hiába vagyok optimista, ha a jelenleg regnáló összes párt és összes párttag kollektive azt sugallja, hogy minden rettenetes. Dennis Leary: No cure for cancer című stand-up comedy műsorát a következő számmal zárta a '90-es évek elején: Downtrodden song: Everything is horrible Really really really terrible I'm really depressed I'm really downtrodden The whole world is doomed We're all gonna die 25,672 people die every single minute Seventeen hundred and fifty people just died Hát, ez van ma Magyarországon. Pedig, always look on the bright side of life If life seems jolly rotten There's something you've forgotten And that's to laugh and smile and dance and sing. When you're feeling in the dumps Don't be silly chumps Just purse your lips and whistle - that's the thing.

Bár egyre kevesebb alkalommal, de azért csak-csak rákényszerülök, hogy időnként meglátogassak egy-egy postát.

Két meghökkentő tapasztalatról tudok beszámolni:
- Veszprémben a főpostán a gyorsposta, EMS szolgáltatásoknak külön ablakot tartanak fenn, ahol semmilyen más szolgáltatást nem lehet igénybe venni. Igenám, de ez a tény csak a plafonra felfüggesztett táblából derül ki. Átlagjúzer, vagy akár szegény botra görnyedő anyóka-apóka vagy nem néz fel vagy nem lát el a tábláig. Végeredmény: frusztrált felhasználók, frusztrált kiszolgálók. Mibe kerülne a pultra, jól látható helyre kifüggeszteni 1-1 tájékoztató táblát?

- Vigéceket csináltak a postai kiszolgáló személyzetből. Tessék-tessék olcsó biztosítás, megtakarítás. Gondolom más is tapasztalta már amikor csekket fizetett be, levelet adott fel, hogy a postáskisasszony (-asszony, -úr) próbálja ránk tukmálni a Magyar Posta csodás egyéb termékeit. Érdekes módon sem a prágai, sem a bécsi postán nem tapasztaltam ilyeneket: ott a levélfeladásra koncentrálódott az interakció.
Említhetném a tisztességes verseny fogalmát is, de egyszerűen azt látom, hogy a kiszolgáló személyzetet hozták rettenetesen pocsék helyzetbe a Posta vezetői azzal, hogy ügynököket csináltak belőlük. Nagyon sok helyen a postás-ügyfél ismeri egymást, eltrécselnek. Az ilyen beszélgetéseknek is rossz szájízt ad a "nézze már Marika, akár 10 százalék kedvezményt is adunk" típusú kommentár.

Tudom, ilyeneken vagyok fennakadva, amikor (és itt jöhet a Postával kapcsolatos sok-sok panasz). Viszont ilyen apróságokon is múlhat egy-egy jó/rosszkedvű nap.

Itt a XXI. század, banki ügyeinket egyre inkább az internet segítségével tudjuk intézni. Gondoltam az elektronikus kor és a környezettudatosság jegyében megkísérlem rávenni a személyes számláimat vezető bankokat, tekintsenek el a papíralapú bankszámlakivonat kiküldésétől.
Eddigi eredmények:

Kereskedelmi és Hitelbank: Semmi gond, havi 200 forintba kerül az, hogy ne küldjenek kivonatot

CIB Bank: A pénzmosás elleni törvény nem teszi lehetővé, felejtsem el
[frissítés 2008. május]: Nem vagyok egy gyorsreagálású hadtest, de valóban, a CIB-nél egy másik munkatárs lehetővé tette, hogy ne kapjak számlakivonatot.

Magyar Külkereskedelmi Bank: Sima ügy, töltse ezt itt ki, itt írja alá, s hopp meg is vagyunk.

És ezek után én pont az MKB-t fogom otthagyni, mert az ügyintézésük két esetben is csúnyán megbicsaklott - persze ez egy másik történet.

Másoknak bármi tapasztalat?

Idén lesz 15 éve, hogy először ráléptem az akkor még egzotikusnak számító "világhálóra", az internetre. Azóta ez a kommunikációs forma is rengeteget fejlődött, s bár már több szakmai weboldal megalkotásán túl vagyok:

ceauto,

saját autótörténeti archívumom
ráadásnak olyan újjgyakorlatok is említhetők, mint a saját esküvőnket dokumentáló oldal, de blogokban eddig még csak kommentáltam, nem alkottam. Hát, meglátjuk merre visz majd az út, mennyi időm lesz e blogra. Kezdődjék az utazás :)